Miért kezdtük Carl Menger műveinek magyar fordítását a történelmi iskolával folytatott vitával?
Napjainkban a közgazdaságtan – sajnos – komoly gondokkal küzd. A 2009-es nagy pénzügyi válság rámutatott, hogy az addig elismert és széles körben űzött matematikai közgazdaságtan nem tud mindig megbízható prognózisokat adni, sőt igen súlyos fordulatokat sem képes előre jelezni. Nouriel Roubini és társai nem ökonometriai modellekkel alátámasztva kongatták meg a vészharangot, nem is hitt nekik a szakmai közönség. (Más kérdés, hogy azóta kevésbé jól sikerült prognózisokat publikáltak ők is.)
Carl Menger a közgazdasági gondolkodás, a tudomány önálló karaktere kidolgozásában (is) szerzett elévülhetetlen érdemeket. Abban az időben a német historizmus ugyanúgy telepedett rá a szakmára, mint most a matematika. Mint alább látható, Menger sem utasította el a történelmi kutatások szerepét a közgazdasági elmélet fejlesztésében, de élesen (időnként nagyon karcosan!) tiltakozott az ellen, hogy a történeti adatok kutatásánál megálljanak és elmulasszák a szintézist és az absztrakciót. A fordítók párhuzamot vélnek felfedezni a különféle társadalmi kérdésekre kidolgozott egyenletrendszerek favorizálása, a gazdasági szereplők homogén változóvá tömörítése és a történelmi iskola részletekbe menő adathalmozása között. Ezért gondoltuk úgy, hogy ismerjük meg a közgazdaságtan eme óriásának a vitában – igen élvezetes stílusban – kifejtett nézeteit és talán nyerjünk egy kis bátorítást új szemléletmódok, új módszerek alkalmazására, de főként: szilárdan ragaszkodjunk ahhoz, amiről a tudományunk elsősorban szól: hogyan lehet a szűkös erőforrásokból a lehető legnagyobb tartós jólétet teremteni az emberek számára.
Carl Menger Intézet 