Tóth András
Marx Tőke I. Kötete Agatha Christie szemével.
Minden idők legjobb és legsikeresebb tudományos csalása – a valaha volt legtragikusabb következményekkel.
1. Bevezetés
A Tőke I. kötete (C1) fejti ki Marx kizsákmányolás-elméletét. A kizsákmányolás elmélete a munkaérték-elméleten, vagyis, hogy az emberi munkavégzési képesség képes egyedül új érték teremtésére, és azon alapul hogy a kereskedelmi forgalomban egyenlő értékek cserélődnek. E két alapelvből kiindulva mutatja be Marx, hogy az ipari kapitalizmusban a kapitalisták egyetlen profitforrása a munkások által megtermelt többletérték. Ez a többletérték úgy keletkezik, hogy a munkaidő egy részében, Marx szerint felében, a munkások többlet értéket termelnek, ami a profit. Vagyis a munkások tőkések által ellenszolgáltatás nélkül elsajátított ingyenmunkája a profit forrása. A kizsákmányolás a kapitalizmus velejárója, és csak egy szocialista forradalom és a termelőerők szocializálása vethet véget a kizsákmányolásnak. Marx továbbá azzal érvelt, hogy a kapitalizmus összeomlása elkerülhetetlen, mivel a gépek (Marx szóhasználatában állandó tőke) egyre növekvő használata csökkenti a munkások kizsákmányolásával elérhető profitot. Ezenkívül a kapitalisták közötti árverseny a termelés koncentrációjához vezet, és a egyre szűkülő kapitalista osztállyal szemben egyre növekszik a szegénységben élő munkásosztály. S ennek következtében a kapitalizmus fejlődési dinamikája megteremti mind összeomlásának, mind megdöntésének feltételeit.
C1-t Marx tudományos teljesítményének intellektuális csúcspontjaként (Barnett 2009, 146. o., Balibar 2018) tartják számon. A C1-nek mindenképpen érett és átgondolt értekezésnek kellene lennie. Hiszen legalább tíz, vagy még inkább húsz év koncentrált munkájának eredménye, és amelyet három kézirat változat előzött meg. Ezért elvárható lenne egy magas szintű, átgondolt és gondosan összehangolt szerkezet és nagyfokú koherencia – amit pláne elvárhatunk a 19.század egyik legjobb gondolkodójától, aki életének érett szakaszában írta. Számos értékelés támasztja alá, hogy C1-et Marx nagy odafigyeléssel írta. Roberts (2017) érvelése szerint C1 struktúrája Dante Isteni színjátékának szerkezetét követte, ami mutatja Marx odafigyelését a könyv szerkezetére és koherenciájára.
Ugyanakkor a munka értékelmélet és azon alapuló elméleti konstrukciójának belső ellentmondásaival és a valóságos élettel való ellentmondásával Marx is tisztában volt. Marx C1-ben arra tett ígéretet, hogy munka értékelméleten alapuló kizsákmányolás elméletének általa is látott problémáira megoldást ad a Tőke III. kötetében (C3), amely publikálására, ígérete szerint, hamarosan sor kerül. Azonban Marx sose fejezte be C3 megírását, s halála után Engels szerkesztette össze a hátrahagyott kéziratokból 1894-ben. C3 publikálása után, Böhm-Bawerk A Karl Marx és rendszerének vége (1896) című művében az mutatta ki, hogy Marx nem tudta megoldani a munka értékelmélet alapvető ellentmondásait.[1] Ehelyett C3-ban, Marx maga is áttért a termelési költség értékelméletére, anélkül, hogy megfelelő magyarázatot adott volna arra, hogyan lehet összeegyeztetni a C1-ben kidolgozott és alkalmazott a munkaerő értékelméletet a C3-ban alkalmazott termelési költség értékelmélettel.
Ez a cikksorozat azt mutatja ki, hogy Marx már C1-ben áttért a termelési költség értékelméletére, anélkül, hogy erről olvasóit értesítette volna, vagy tisztázta volna miért nem alkalmazza többet a munka értékelméletet, ami kizsákmányolás elméletének alapja. Ugyanis Marx két profit-szerzési elméletet állított fel C1-ben. Az első, ami a közismertté vált marxi kizsákmányolás elmélet, az abszolút többletérték elsajátítása. A másik, a kevésbé ismert, a relatív értéktöbblet elsajátítása, amit sokszor meg se említenek a Marx-szal foglalkozó írások. A tanulmány kimutatja, hogy Marx már C1-ben áttért a termelési költség értékelmélet alkalmazására a relatív értéktöbblet elsajátításról szóló elméletében. Azt is kimutatja a tanulmány, hogy Marx teljesen eltérő feltételeket szabott meg az általa felállított két profit szerzési elmélet kapcsán, amit miatt a két profit szerzési elmélet összeegyezhetetlen egymással. Ugyanakkor, a tanulmány azt is bemutatja, hogy Marx mindent megtett, hogy a különbségeket a két összeegyezhetetlen elmélet között elmossa, s úgy tesz a relatív értékelméletről szóló fejezetben mintha még mindig a munka értékelméletet alkalmazná és fenntartaná egyéb kulcs kikötéseit az abszolút érték többlet elsajátításáról szóló elméletének. Vagyis, nem csak C1 és C3 mond egymásnak ellent, hanem már C1 két kulcs fejezete is feloldhatatlan ellentmondásban vannak egymással. De Marx úgy írta meg C1-t, hogy ez ne legyen világos az olvasói számára, s elrejtse az olvasói elől ezt az ellentmondást.
A cikk amellett érvel, hogy C1 belső ellentmondásának felfedezése új perspektívába helyezi C1 megírásának és publikálásának célját. Az új perspektíva az, hogy C1 nem egy olyan tudományos elemzés, ami ellentmondásokkal terhelt, s amely ellentmondásokat Marx nem tudta megoldani további munkásságában betegségei, más irányú elfoglaltságai és szerteágazó érdeklődése miatt. Ezek az érvek rendszeresen felmerülnek annak kapcsán, hogy Marx C1-ben arra tett ígéretet, hogy munka értékelméleten alapuló kizsákmányolás elméletének általa is látott problémáira megoldást ad C3-ban, amely publikálására, ígérete szerint, hamarosan sor kerül. Ebben a cikkben azt állítjuk, hogy a C1 a valaha elkövetett legsikeresebb tudományos csalás. Nevezetesen, a C1 egy tudományos stílusban írt, szándékosan félrevezető konstrukció, amely Marx elképzeléseinek kudarcát igyekezett elrejteni, és nem egy kissé hibás, ellentmondásokkal terhelt zseniális mű. Azt állítjuk, hogy amikor Marx nekifogott a C1 megírásának, akkor már tudta, hogy nem tud logikus és koherens tudományos bizonyítékot szolgáltatni az ipari kapitalizmus kontextusában a kizsákmányolás elméletére, arra, hogy a profit kizárólag a bérmunkások fizetetlen munkájából származik. De ezt nem ismerhette be, mert az aláásta volna egész próféciáját.[2] Ezért, amikor Marx – Engels nyomására – már nem halaszthatta tovább régóta ígért nagy tudományos művének kiadását, úgy döntött, hogy olyan könyvet ír, amely elrejti kudarcát, de meggyőzheti azokat elméletének érvényességéről, akik hajlamosak egyébként is hinni abban, hogy a kizsákmányolás a kapitalizmus velejárója.
A cikksorozat felépítése a következő. Először, felidézi Schumpeter megfigyelését arról, hogy miért fontos egy írásmű metodológiájának, módszereinek, belső logikájának alapos elemzése. A második rész áttekinti a Tőke különböző verzióinak és köteteinek írásának történetét. Ebben a részben bemutatjuk, hogy Marx már jóval azelőtt, hogy megkezdte volna a C1 írását, tisztában volt azzal, hogy kizsákmányolás-elméletének alapvető gondolatai alapvetően hibásak. Ez a tény alátámasztja azt az állításunkat, hogy amikor megkezdte a C1 szövegének megírását, úgy kellett megfogalmaznia, hogy elrejtse azt a tényt, hogy elméletének hibás és a valósággal ellentétes. A cikk következő részeiben azt vizsgáljuk, hogyan építette fel Marx az I. kötetet, hogy elrejtse ezt a kudarcot, miközben mégis meggyőző tudott maradni. A cikk harmadik része azt vizsgálja, hogyan állított fel csapdát olvasóinak azzal, hogy hamis problémát teremtett a gazdasági vizsgálódásának paramétereinek meghatározásával. A negyedik rész bemutatja, hogy Marx tudatosan hamis megoldást adott az általa teremtett problémára C1 III. részében, de ezt a hamis megoldást olyan mesteri módon álcázta, hogy az a kizsákmányolásról alkotott képzetek evangéliumává vált, amely meghatározta a világtörténelem menetét a XX. Században és még napjainkban is hat. Az ötödik rész azt mutatja be, hogy a profit problémája miként okozza Marx kizsákmányolási elméletének összeomlását még a saját, mesterségesen létrehozott rendszerén belül is. Mivel Marx tudta, hogy megoldása hamis, bevezetett egy második, félig hamis megoldást, amely jobban illett az ipari kapitalizmus valós világbeli folyamatait magyarázni. Ezt a második profitelméletet a cikk hatodik része tárgyalja. Azonban hamisan írta meg a félig hamis megoldását, hogy ne derüljön ki, hogy elhagyta a munka-értékelméletet és átváltott a költség értékelméletre. Az 7. fejezete azt tárgyalja, hogy miért hamisan megírt, fél-hamis megoldás Marx második profit elmélete, a relatív értéktöbblet elmélete.
A tanulmány következtetése szerint Marxot gyűlölet és ideológiai fanatizmus vezérelte, ezért szándékosan kizárta elméletéből a kapitalizmus legfontosabb pozitív elemeit, amelyeket ő maga is elismert, amint az a C1-ben megtalálható szociologikus megfigyelései mutatják, és elrejtette, hogy elméletét nem tudta alátámasztani. Ehelyett tudatosan létrehozott egy hamis, de meggyőző elméletet, amely minden társadalmi bajt a kapitalista kizsákmányolásnak tulajdonított, és azt sugallta, hogy egyetlen radikális cselekedet – a „kizsákmányolók kisajátítása” – jobbá teheti az emberiség sorsát. A „meglévő szocializmusok” ismételt kudarcai annak a következményei, hogy Marx tudományos csalása sikerrel járt, s követői megpróbálták megvalósítani rossz és valóságellenes elméletét.
Irodalom
Balibar, É. (2018) „Sur l’expropriation des expropriateurs:”, Revue de métaphysique et de morale, N° 100(4), pp. 479–490. Elérhető: https://doi.org/10.3917/rmm.184.0479 .
Barnett, V. (2009) Marx. London: Routledge (Routledge történelmi életrajzok).
Böhm-Bawerk, Eugen (1890) Capital and Interest. London and New York: MacMillan.
Böhm-Bawerk, Eugen (1896) Carl Marx and the Close his System. 1949. kiadás. New York: Augustus M. Kelley.
Marx, K. (C1) ‘Capital. Vol.I.’, in Marx-Engels Collected Works. Vol. 35. 1867/2010th edn. Electric Book: Lawrence & Wishart.
Marx, K. (C3) ‘Capital. Vol.III.’, in Marx-Engels Collected Works. Vol. 38. 1894/2010th edn. Electric Book: Lawrence & Wishart.
Schumpeter, Joseph (1943) Capitalism, Socialism and Democracy. 1976th edn. London and New York: Routledge.
Schumpeter, J.A. (1954) History of Economic Analysis. 1981st edn. London and New York: Routledge. Available at: http://public.ebookcentral.proquest.com/choice/publicfullrecord.aspx?p=256868 (Accessed: 11 August 2020).
[1] Böhm-Bawerk egy korábbi művében már kimutatta, hogy a munka-értékelmélet alkalmatlan elmélet az ipari kapitalizmus korszakára (1890, 361–394. o.)
[2] Schumpeter (1943) jellemezte prófétaként Marxot.
Carl Menger Intézet 