Author Archives: imrebacsy

Még az elméleti közgazdaságtan és a közgazdaságtan gyakorlati tudományainak kapcsolatára vonatkozó megjegyzéseim sem nyerték el Schmoller jóváhagyását. Az elméleti közgazdaságtant úgy jellemeztem, mint azt a tudományt, amelynek tanulmányoznia kell és be kell mutatnia a gazdasági jelenségek általános természetét (a megnyilvánulásokat!) és az általános kontextust (az együttélés és az következmények szabályszerűségeit – a törvényeket!); de úgyContinue reading “Tizedik levél”

Mellesleg, barátom, ne gondolja, hogy az a vélemény, hogy a történelem a politikai gazdaságtan kizárólagos empirikus alapja, az utolsó ütőkártya, amelyet a historizmus kijátszott a tudományunkban. Ahogyan minden egyoldalúságot a legnagyobb következményekig kell elvinni, hogy kiélje magát, hogy végre általánosan elismerjék, úgy a politikai gazdaságtan területén a historizmus sem állt meg a fenti nézetnél. VégtéreContinue reading “Kilencedik levél”

Azt hiszem, hogy nem meríteném ki a történelmi iskola kifogásait a politikai gazdaságtan és a történelmi tudományok közötti kapcsolat kérdésében a nemzetgazdaság gazdaságából való álláspontommal szemben, ha nem emlékeznék tudományunk historizmusának egy sajátos formájára, amely nem kisebb mértékben, mint amit előző levelemben jellemeztem, a történelmi tanulmányok túlbecsüléséhez és a német közgazdászok egyoldalú odaadásához vezet.  ArraContinue reading “Nyolcadik levél”

Nem a történeti tanulmányok közvetett hasznát hangsúlyozom újra és újra a politikai közgazdaságtan területén végzett kutatásban és oktatásban, hanem az elmélet és a történetírás összetévesztése, tudományunk német képviselőinek nem jelentéktelen részének egyoldalú odaadása az utóbbi kiegészítő tudományának feldolgozása iránt ellen küzdöttem “vizsgálataim” során. Mi az oka ennek az egyoldalúságnak? Hogyhogy, azt kérdezi tőlem, miért merültContinue reading “Hetedik levél”

Ha Schmoller kitérés nélkül elismerte volna egyrészt a történettudományok alapvető különbségét a nemzetgazdaságtól, másrészt a politikai gazdaságtantól, és különösen azt a különbséget, amely a nemzetgazdasági történeti tudományok és az elméleti közgazdaságtan között fennáll, és nem inkább egy nyilvánvaló igazságot próbált volna mindenféle kifogással elhomályosítani,  még akkor is különbség lett volna a történelem és a politikaiContinue reading “Hatodik levél”

Azt kérdezi tőlem, barátom, hogy Schmoller tulajdonképpen miért nem ismeri el azt a magától értetődő mondást, hogy a közgazdaságtani történet tudománya (az utóbbi története és statisztikája) csupán a segédtudományokként kapcsolódnak a politikai gazdaságtanhoz, miért zavarja inkább össze a fent említett két tudásterület közötti határokat? Ennek magyarázata, vagy, hogy Schmoller nemes nyelvét használjam, a “tudományos munkamegosztásContinue reading “Ötödik levél”

A történeti és elméleti társadalomtudományok közötti ellentétet, amint azt utolsó levelemben jellemeztem, és tovább kifejtettem az “Untersuchungen über die Methode der Socialwissenschaften”[1]  című művemben, Schmoller nem vitatja, hanem a maga módján elismeri. Beismeri[2], hogy a tudás irányainak szétválása, amelyekből kiindulok – indokolt? – Nem! – ez a kifejezés látszólag hiányzik Schmoller sajátos Recensenten-Argot című művébőlContinue reading “Negyedik levél”

Mind a történészek, mind a statisztikusok úgy, mint a társadalomelméleti szakemberek, a társadalmi jelenségekkel foglalkoznak; mi a különbség  tudományos tevékenységük között? Mire fel különböztetik meg magukat a történészek az elméleti társadalomtudósoktól? Ez a tudományelmélet számára önmagában is jelentős kérdés, számomra különösen fontossá vált. Németország újabb nemzetgazdasági  irodalmában, eltekintve más hibáktól, amelyekkel az alábbiakban foglalkozom, olyanContinue reading “Harmadik levél”