Tag Archives: történeti iskola

“Végeztünk a könyvvel!” – ezekkel a diadalmas szavakkal, amelyekből a legnemesebb elégedettség beszél, Schmoller befejezi munkám kritikáját, egy olyan kritikát, amely a szakértelemre és az ítélőképesség objektivitására tekintettel, legalábbis a tudományos irodalomban, valószínűleg nem lesz vele egyenlő. A jövő, és remélem, hogy egy nem túl távoli jövő fogja eldönteni, hogy Schmoller “befejezte” módszertani vizsgálataimat, vagyContinue reading “Tizenhatodik (egyben utolsó) levél”

Ön felveti nekem, hogy az előző levelemben leírthoz hasonló megközelítés szinte hihetetlen, mivel nem feltételezhető, hogy egy tudós, aki észszerűen törődik tudományos hírnevével, képes legyen a tudományos ellenféllel szemben a felsőbbrendűség hangnemét megütni és tekintettel a korrekció lehetőségére,  csak a hiúság csiklandozása kedvéért ilyen kalandos eszközökhöz folyamodni. Milyen kevéssé ismeri Ön Schmollert! Mintha ugyancsak öContinue reading “Tizenötödik levél”

Ön azt mondja, hogy úgy tűnik, szinte megelégszem azzal, hogy ellenfelem nem tájékozódik az általa tárgyalt módszertani kérdésekben, és hogy fogalmai zavarosak, miközben ez – együtt ennek az embernek a tudományunk területén gyakorolt külső hatásával – mégis megkérdőjelezi a német közgazdaságtan jelenlegi állapotára vonatkozó legkomolyabb reflexiókat. Tudom, barátom, hogy nagy bűn nevetni a nevetségesen; DeContinue reading “Tizennegyedik levél”

Ön felveti nekem, hogy Schmoller arról a módról, ahogy a gyakorlati közgazdaságtannak teljesen le kell vetkőznie a művészetelmélet köntösét és elméleti tudományokra kell emelkednie, nemcsak az előző levélben említett, hanem más véleményen is van, és ezért ésszerűtlen lenne, ha itt nem emlékeznénk meg róla. Igaza van, és annak érdekében, hogy ne fokozzam kínzásig a kíváncsiságot,Continue reading “Tizenharmadik levél”

Az elmondottak után, barátom, biztosan nem kevéssé lesz kíváncsi arra, hogy Schmoller valójában hogyan gondolkodik a gyakorlati tudományok közgazdaságtanból az elméleti rangra való emelkedéséről. Hadd tanítson minket erről ő maga. Ugyanez szó szerint írja a következőket: “A gyakorlati közgazdaságtan teljesen levetkőzheti a művészetelmélet köntösét, ha részletesen bemutatja a német, esetleg ennek és a “francia-angol gazdaságnak”Continue reading “Tizenkettedik levél”

Annak érdekében, hogy a gazdaságpolitika és a pénzügyek egyelőre ne legyenek receptgyűjtemények, Schmoller azt követeli, hogy “ezeket a tudományágakat emeljék az elméleti tudományok rangjára”, azaz az ő értelmében vett elméleti tudományokká alakítsák át. “Roscher 2. és 3. kötete, Stein és Wagner Pénzügytana már sikeres kísérletek arra, hogy ezeket a tudományágakat az elméleti tudományok rangjára emeljék”.Continue reading “Tizenegyedik levél”

Még az elméleti közgazdaságtan és a közgazdaságtan gyakorlati tudományainak kapcsolatára vonatkozó megjegyzéseim sem nyerték el Schmoller jóváhagyását. Az elméleti közgazdaságtant úgy jellemeztem, mint azt a tudományt, amelynek tanulmányoznia kell és be kell mutatnia a gazdasági jelenségek általános természetét (a megnyilvánulásokat!) és az általános kontextust (az együttélés és az következmények szabályszerűségeit – a törvényeket!); de úgyContinue reading “Tizedik levél”

Mellesleg, barátom, ne gondolja, hogy az a vélemény, hogy a történelem a politikai gazdaságtan kizárólagos empirikus alapja, az utolsó ütőkártya, amelyet a historizmus kijátszott a tudományunkban. Ahogyan minden egyoldalúságot a legnagyobb következményekig kell elvinni, hogy kiélje magát, hogy végre általánosan elismerjék, úgy a politikai gazdaságtan területén a historizmus sem állt meg a fenti nézetnél. VégtéreContinue reading “Kilencedik levél”

Azt hiszem, hogy nem meríteném ki a történelmi iskola kifogásait a politikai gazdaságtan és a történelmi tudományok közötti kapcsolat kérdésében a nemzetgazdaság gazdaságából való álláspontommal szemben, ha nem emlékeznék tudományunk historizmusának egy sajátos formájára, amely nem kisebb mértékben, mint amit előző levelemben jellemeztem, a történelmi tanulmányok túlbecsüléséhez és a német közgazdászok egyoldalú odaadásához vezet.  ArraContinue reading “Nyolcadik levél”

Nem a történeti tanulmányok közvetett hasznát hangsúlyozom újra és újra a politikai közgazdaságtan területén végzett kutatásban és oktatásban, hanem az elmélet és a történetírás összetévesztése, tudományunk német képviselőinek nem jelentéktelen részének egyoldalú odaadása az utóbbi kiegészítő tudományának feldolgozása iránt ellen küzdöttem “vizsgálataim” során. Mi az oka ennek az egyoldalúságnak? Hogyhogy, azt kérdezi tőlem, miért merültContinue reading “Hetedik levél”