Tag Archives: történeti iskola

Ha Schmoller kitérés nélkül elismerte volna egyrészt a történettudományok alapvető különbségét a nemzetgazdaságtól, másrészt a politikai gazdaságtantól, és különösen azt a különbséget, amely a nemzetgazdasági történeti tudományok és az elméleti közgazdaságtan között fennáll, és nem inkább egy nyilvánvaló igazságot próbált volna mindenféle kifogással elhomályosítani,  még akkor is különbség lett volna a történelem és a politikaiContinue reading “Hatodik levél”

Azt kérdezi tőlem, barátom, hogy Schmoller tulajdonképpen miért nem ismeri el azt a magától értetődő mondást, hogy a közgazdaságtani történet tudománya (az utóbbi története és statisztikája) csupán a segédtudományokként kapcsolódnak a politikai gazdaságtanhoz, miért zavarja inkább össze a fent említett két tudásterület közötti határokat? Ennek magyarázata, vagy, hogy Schmoller nemes nyelvét használjam, a “tudományos munkamegosztásContinue reading “Ötödik levél”

A történeti és elméleti társadalomtudományok közötti ellentétet, amint azt utolsó levelemben jellemeztem, és tovább kifejtettem az “Untersuchungen über die Methode der Socialwissenschaften”[1]  című művemben, Schmoller nem vitatja, hanem a maga módján elismeri. Beismeri[2], hogy a tudás irányainak szétválása, amelyekből kiindulok – indokolt? – Nem! – ez a kifejezés látszólag hiányzik Schmoller sajátos Recensenten-Argot című művébőlContinue reading “Negyedik levél”

Mind a történészek, mind a statisztikusok úgy, mint a társadalomelméleti szakemberek, a társadalmi jelenségekkel foglalkoznak; mi a különbség  tudományos tevékenységük között? Mire fel különböztetik meg magukat a történészek az elméleti társadalomtudósoktól? Ez a tudományelmélet számára önmagában is jelentős kérdés, számomra különösen fontossá vált. Németország újabb nemzetgazdasági  irodalmában, eltekintve más hibáktól, amelyekkel az alábbiakban foglalkozom, olyanContinue reading “Harmadik levél”

Bevezetés. A levelek külső oka.  A tudományos kutatás számára elérhető előnyökről, amit a felszínes szakemberek kritikájából – akik nem eléggé nem eléggé tájékozottak az általuk kezelt témákban – hasznosítani lehet. Azt írja nekem barátom, hogy az úgy átgondolatlan, mint kihívást jelentő kritikát, amelyet az én “Vizsgálatok a módszerről”[1]  írásomra jelent meg a Berlini Törvényhozási ÉvkönyvbenContinue reading “Első levél”