Koronavírusos jövő

Napjaink fenyegető vírusának tulajdonsága, hogy könnyen terjed, lappang és tünetmentes is maradhat. Most már egyre világosabb, hogy abban az irányban kell keresni a megoldást, hogy hogyan lehet ilyen vírussal együtt élni hosszú távon. A kiterjedt karantén csak rövid távon, hetek-hónapok léptékben alkalmazható. Ellenkező esetben marad az univerzális hosszú távú elszigetelődés, a gazdaság leállása, amitől pedig legalább szegényedés, de rosszabb esetben erőszak és nyomor vár az emberiségre.

A javasolt alapelv, hogy a normális élettel járó követelmény nem az, hogy mindenki más biztosan vírusmentes legyen, hanem az, hogy mindenki képes legyen önmagáról bizonyítani, hogy mennyire valószínűtlen, hogy épp fertőző. Az alábbi gazdaságos módszer a koreai intenzív utcai tesztelést és a magyar csoportos minta kiértékelést kombinálja a szelektív és/vagy önkéntes karantén intézkedésekkel.

A piaci alapon is elterjedő megoldás lehet, hogy előbb a gyárak, irodaházak, majd a plázák, metróállomás stb, stb… egészen a nagyobb lakóközösségekig, be- és kilépés során csoportmintát vesznek. Például lehetnek előregyártott gyűjtőzacskók egyedi azonosítókkal, amibe az emberek a tömegesen elérhető – a pálcikásnál kényelmesebb – mintavevő eszközt dobják bele. Egyúttal e helyek – és minden további olyan hely amely ad a biztonságra, ideértve az szórakozóhelyeket, éttermeket, közlekedési eszközöket – korábbi csoporttesztekről kérhetnek bizonyítékot a belépőtől, ami alapján az illető előzetes kockázatosságát tudják felmérni.

Erős ösztönző lesz ez a tesztre, hiszen a megfelelő – az okostelefonon felmutatott QR kódban lévő – bizonyíték nélkül egy csomó helyre nem lehet belépni. Viszont a bizonyíték teljesen elosztott, pl. blokklánc alapú lehet, ezért az egyén és az adott hely üzemeltetője dönti el, hogy kitől milyen erős bizonyítékot kér, illetve kinek mikor nyújt bizonyítékot és főként, hogy milyen biztonságú helyre hogyan lép be vagy akár nem lép be.

Ha egy ember rendszeresen többször, több helyen ad mintát akkor elég, ha kb. 1000 emberenkent összesített csoportmintán vizsgálják, hogy a minta pozitív-e. Ez nem azt jelenti, hogy 1000 mintát kezelnek és először egyben is tesztelik, majd pozitivitáskor egyre tovább osztva felező módszerrel keresik, hogy ki fertőzött. Hanem azt jelenti, hogy mintavételkor egyesítik a mintákat és egyben kezelik innentől végig. Ha ugyanis a QR kóddal beolvasott, adott csoportmintát követi az okostelefonján, aki leadta a minta 1/1000 részét, és erről blokkláncon bizonyítékot gyárt, naponta néhany tucat, vagy csak akár csak egy mintát ad, akkor a kiértékelésekor a mobilja jelzi, hogy a minták metszete alapján ő maga pozitív lehet-e, illetve milyen a kockázati besorolása. Mivel a helyszín és a mintavételi időtartam is ismert, a potenciális vírus hordozó személyek köre szűk lehet vagy akár precízen önazonosithatóak, sőt a többiek anonim adataiból még az azonos helyszíneken azonos időtartamban ottjárt potenciális fertőzöttek is önfelmérhetőek.

A mintákat hosszabb távon nem kell a központi akkreditált laborban vizsgálni, többszáz vizsgálatra alkalmas készülék van most is Magyarországon, a felálló laborokban naponta néhány száz vizsgálat elvégzése nem jelent kapacitásproblémát, és az ő dolguk a blokkláncon közzétenni a vizsgálatok eredményét. A laborokban sem muszáj egyformán megbízni és ez megjelenhet az árban, a piaci szereplők bizalmában is.

Igazán jól úgy működik egy ilyen rendszer, ha a minta nagysága is változó, és a potenciálisan fertőzött mehet olyan tesztet csinálni, ami erősebb bizonyítékot szolgáltat – a mintamérettel fordítottan arányosan persze drágábban. Avagy maradhat inkább otthon saját döntse alapján, hiszen nyilván néhány napon keresztüli otthonlét után a gyengébb bizonyító erejű tesztekkel is ismét erősebben kockázatmentesnek bizonyul.

A bizonyítás szigorúsága is dinamikus, mást várunk el egy kis forgalmú helyen és mást nagy forgalmú helyen, valamint más és más lehet a helyzet az aktuális fertőzöttségi aránytól függően is. De ugyanígy a veszélyeztetett ember a társaitól is erősebb bizonyítékot vár míg a kockázatmentes kevésbé erőset. Egyes járványügyileg kiemelten kockázatos helyek, mint pl. egy repülőtér, nyilván erős negativitás bizonyítékot várnak majd el a belépőtől.

A blokkláncon lévő adatok alapján térképes feldolgozás is készülhet, amiből mindenki tájékozódni tud a környezete fertőzöttség mértékéről és a kockázatokról, akár a mobil pozíciók adatait is felhasználva és ehhez lehet a megfelelő válaszreakciót adni. Ideértve és nem kizárva, hogy helyenként és időszakonként hosszabb-rövidebb lokális karantén is alkalmazható. Ébredés után az ember nem a közösségi lájkokat nézegeti az okostelefonján, hanem az aznapi személyes kockázati besorolását: otthon kell-e maradnia, mennie kell-e újabb tesztre, stb; összevetve azzal, hogy pl. a másnap esti színház vagy épp a nagyszülő meglátogatása épp milyen erejű bizonyíték elvárást fogalmaz meg.

A módszer egyik következményne, hogy azokat teszteli sokszor, akik sokat kontaktálnak, tehát lényegesen hatékonyabb, mint bármilyen egyéb alapon (pl. területi vagy demográfiai jellemző alapon) végzett szűrés. Naponta 1000 db ilyen vizsgálat pedig akár a Mo-i lakosság ~2-5%-át szűri, gyakorlatilag havonta akár mindenkit, aki kimozdul legalább egyszer szűrve. Magától értetődő, hogy az esetleges tünetek megjelenésekor a háziorvosnak is hasznos információ a páciens kockázati besorolása, személyes csoportteszt múltja. Értelemszerűen az egészségügyi ellátásban konkrétan pozitívnak bizonyultak egyéni anonim tesztjei is a blokkláncra kerülhetnek, ami azonnali információt szolgáltat mindenki másnak a saját személyes kockázatának a változásáról.

Ha egy teszt 1000 embert szűr, akkor kb. 1/1000-be is kerül. Mivel piaci megoldásról van szó, ezért a költségek kérdése is a piaci szereplők problémája, könnyen elképzelhető, hogy a tesztek árát beépítik a termékek, szolgáltatások árába. Ma egy nagyobb elterjedtségű PCR laborvizsgálat önköltségen az 5-10 ezer Ft nagyságrendjébe esik. Ha valaki naponta csináltat 10 db 1000-csoportos tesztet vagy 1 db 100-csoportost, akkor rávetítve ez 50-100 Ft/nap, ami bőven belefér a személyes költségvetésébe, főként ha azt nézzük, hogy mennyivel nagyobb veszteség éri, ha a gazdaság egésze fagy le. Mivel a szűrés tömeges igénye lenyomja az árakat, reális várakozás, hogy a ma még drágább teszt is ebbe az ársávba vagy akár ez alá kerül.

Lényegében tehát egy folyamatos járványkitörési állapot hosszú távú szelektív kontrollálását vázoltam, ami nemcsak a mostani koronavírusra, hanem akár az influenzára és más jövőbeli fenyegető vírusokra is alkalmazható. Ehhez a megoldáshoz relatív kis beruházás szükséges, létrehozása mintegy fél éves időigényű lehet. Minden részletében ma is rendelkezésre álló eszközökre és megoldásokra alapul. Bevezetése a szándékon túl, jelentős koordinációt igényel és legalább az állami megtűrése szükséges.

A vázolt megoldás természetesen nem teszi feleslegessé a maszkot, a kézmosást, a szociális távolságtartást, stb. – biztos, hogy az életünk e tekintetben megváltozott. A 21. század viszont az informatika és a biotechnológia kora. Jövőképe élhetőbb, mint folyamatos bizonytalanságban élni, és mindenkire egyforma, túlzó vagy épp alulméretezett központi járványügyi intézkedések hatását elszenvedni akár hosszú évekig.

Írta: Bertalan Gábor.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: