Ludwig von Mises

1881. szeptember 29-én egy olyan ember születésnapjáról emlékezünk, akit méltatlanul alulértékel az utókor, miközben tudományos és szellemi munkássága merőben más megvilágításba helyeznék személyének jelentőségét a múlt századi történelemben, a gazdaságtörténelemben és a klasszikus liberális mozgalom történetében is. Nem másról van szó, mint Ludwig von Misesről, aki a huszadik század egyik legjelentősebb társadalomtudósa és közgazdásza volt. Többek számára a mai napig inspirációt nyújt elszánt és megingathatatlan szabadságszeretete, amely végig kísérte egész életútját.

Az egyéni szabadság élharcosa

Ludwig von Mises nevét hallva egyből eszünkbe juthat az osztrák közgazdaságtani iskola, illetve az eme szellemi s egyben tudományos irányzat teoretikusaként megalkotott és kidolgozott elméletei. Mises munkássága hozzájárult nem csupán a smith-i laissez faire kapitalizmus irányelveinek nyomatékosításához és relevanciájának tudományos megerősítéséhez, de általában a közgazdaságtan nagyívű fejlődéséhez is, melynek gyümölcse 1974-ben Friedrich Hayek Nobel-díjjal való jutalmazásával érik be. Mises tantételei azért is fontosak a szabadpiaci eszme számára, mert a közgazdaságtan törvényszerűségeit alapul véve igazolják a szabadpiac emberekre gyakorolt áldásos hatását, legyenek azok fogyasztók, alkalmazottak, cégvezetők vagy tőkések. Ludwig von Mises írásaiban bizonyítást nyert az az Adam Smith által is hangsúlyozott tézis, miszerint a szabadpiac terjeszkedése, az önkéntes munkamegosztás és a magántőke-befektetések jelentik az egyetlen lehetséges utat az emberiség jólétéhez és virágzásához.

Mises azonban nem csupán a piac, a csere és a termelés teljes szabadságán alapuló, önszabályozó piacgazdaság mellett tört lándzsát, hanem kíméletlenül fellépett a szellemi-tudományos élet frontján a kollektivizmussal, etatizmussal s az ezt egybefogó és megtestesítő pártállami bolsevizmussal és nácizmussal szemben. Mises tantételeiben kifejezésre juttatta a szocializmussal és nemzeti szocializmussal szembeni legfontosabb szabadságpárti érvet, miszerint a kormány bárminemű beavatkozása felerősíti annak veszélyét, hogy a zsarnoki totalitarizmus csapdájába kerüljünk. Azt is megjósolta, hogy a szocializmus térhódítása katasztrofális következményeket fog eredményezni a gazdaságban. Szerinte a föld és a beruházási javak magántulajdonlásának eltörlése – mely a szocializmus egyik alapvető törekvése – megakadályozza a racionális árképzést, mely egy működő fogyasztóorientált gazdaság nélkülözhetetlen eleme. Ezért kártékony a szocializmus az emberi civilizációra, szabadságra és jólétre. Mises érvei jelentősen hatottak olyan emblematikus közgazdászokra, mint Friedrich von Hayek, Wilhelm Röpke, vagy Lionel Robbins.

Mises, Menger, és az osztrák iskola

Ludwig von Mises – Friedrich Hayek mellett – a legkiemelkedőbb harmadik generációs képviselője az osztrák iskolának. Még hallgatói pályájának kezdetén baloldali, állami beavatkozást helyeslő hallgatóként kezdte közgazdasági tanulmányait, azonban Carl Menger, az osztrák közgazdasági iskola alapítója és Eugen von Böhm-Bawerk hatására piacpárti meggyőződés irányába fordult. Carl Menger korszakalkotó jelentőségű munkássága alapozta meg a szubjektív értékítélet fontosságát a közgazdaságtanban, cáfolva az Adam Smith által is vallott munkaérték-elméletet.

Ezen elmélet szerint az áru értékét a fogyasztók szubjektív értékítélete és nem a belé fektetett munka mennyisége határozza meg. A mengeri hagyományra építve Böhm-Bawerk mesteri logikával mutatta ki Marx tévedéseit és cáfolta legfontosabb közgazdasági elméleteit. A szubjektív értékítélet elmélete Mises munkái számára is kiindulópontot jelentett.

A neoklasszikus gazdaságtan osztrák ága tehát a laissez faire mellett foglalt állást, előtérbe helyezte a csere szabadságát, emellett tudományos elméleteiben a gazdálkodó egyén, az erőforrások elosztása, és a gazdálkodási célok kerültek vizsgálódásai fókuszába.

Ludwig von Mises azonban nem csupán magáévá tette ezen elméleteket, s vált elhivatott szabadpiac-pártivá ezek által, hanem továbbfejlesztette Menger meglátásait. Talán legfontosabb könyvében, a Pénz és a hitel elméletében (1912) azt mutatta ki, miként lehet alkalmazni Menger határhaszon-elvét a pénzre. Ebben a könyvében dolgozta ki az osztrák iskola üzleti ciklusokról szóló elméletét, rámutatva a részleges megtakarítású bankrendszer visszásságaira. Mises levezette, hogy a kapitalizmus válságai nem természetszerű folyamatok, hanem kormányzati intézkedések által mesterségesen generált válságok.

Ezt követte 1922-ben Mises Szocializmus c. műve. Ez a nem csupán közgazdaságtani, hanem szociológiai és filozófiai jellegű mű a legátfogóbb, leghatásosabb kritikája volt az antikapitalizmusnak, illetve a szocializmus valamennyi változatának. Ez a könyv is fordulópontnak számít az osztrák iskola történetében, hiszen ennek hatására vált meg több intervenciópárti etatista közgazdász eredeti nézeteitől, és lett a szabad piac elkötelezett híve. Ennek ékes példája ennek nem más, mint F. A. Hayek, akinek „Út a szolgaságba” c. könyvére is hatott Mises ezen munkája.

Mises 1949-es, Emberi cselekvés c. könyve volt az, mely életműve csúcspontjának tekinthető. A könyvet valójában egy összefoglaló műnek szánta, mely egybefoglalja több évtizedes munkásságának tudományos elméleteit. Ezen művében dolgozta ki összetett gazdaságfilozófiáját, mely a piaci szabadság elve iránti elkötelezettsége és a megingathatatlan szabadelvűsége jegyében íródott .

A klasszikus liberalizmus „utolsó lovagja”

Ludwig von Mises nem csupán a tudományos és szellemi élet frontján volt aktív, hanem amikor lehetősége adódott rá, egyes kormányoknak tanácsot adva igyekezett a szabadság javát szolgálni. Az I. világháború után hatalomra jutott radikális szociáldemokrata Otto Bauer kancellárt – korábbi egyetemi  évfolyamtársát – tanácsolta el kommunista módszerek alkalmazásától, így akadályozva meg, hogy még nagyobb romlás felé taszítsa az országot.

Egy olyan kimagasló emberről emlékezünk, akiről elmondható, hogy a tobzódó kollektivizmus, agresszió, és totalitarizmus századában vezérlő csillaga volt a szabadelvűségnek s a végletekig kiállt a szabadság nemes eszményei mellett. Ezek az eszmék hatják át közgazdaságtani munkáit is, főleg amikor az aranyalapú valuta és a szabad verseny mellett tört lándzsát. Egy olyan tudományos szaktekintélyről volt szó, akit bár az utókor méltatlanul alulértékel, de tudományos életműve útmutató azok számára, akik hisznek a piac fontosságában az emberi jólét megteremtése érdekében.  Az pedig csak rajtunk múlik, hogy munkássága ne merüljön feledésbe, s valamikor alapot adjon egy jóval prosperálóbb és sikeresebb világ megalapozásához.

Írta: Gyenge Dániel.