Radácsy László: Kizsákmányolás vagy együttműködés?

Ma már nem olyan kiszolgáltatott a munkavállaló, mint Marx idejében Arról már esett szó, hogy Marx számos tényt figyelmen kívül hagyott, amikor a kizsákmányolásról szóló elméletét kidolgozta. Ugyanakkor azonban azt is el kell ismerni, hogy a Marx előtti korban a társadalmi mobilitás legfeljebb abban nyilvánult meg, hogy az angol paraszt az éhenhalás elől beköltözött aContinue reading “Radácsy László: Kizsákmányolás vagy együttműködés?”

Némethné Pál Katalin: Minimálbér, az örök gumicsont

Én tudom, hogy újra meg újra ugyanazt olvasni unalmas. Higgyék el, írni is. De mit lehet tenni, ha vannak kiirthatatlan témák, amik újra meg újra támadnak, mint most az európai minimálbér? Neki kell futni ismét. A minimálbér közgazdaságilag úgy működik, mint az adó Szerintem csak elefántcsonttoronyban élő tudósok és ifjú kormánytisztviselők képzelik azt, hogy aContinue reading “Némethné Pál Katalin: Minimálbér, az örök gumicsont”

Walter Block: Munkahelyek és munkanélküliség – néhány alapvetés

Mivel a foglalkoztatás és a munkanélküliség állandó témák a sajtóban és a politikai kampányokban is, vegyük át röviden az alapokat, és számoljunk le pár téveszmével. „Nem a munka, hanem a jól elrendelt munka, szóval az ész a nemzeti gazdaság talpköve”[1] Amikor azt olvassuk a médiában, hogy „az XYZ gyár megnyitása 1,000 új munkahelyet teremtett”, ujjongásContinue reading “Walter Block: Munkahelyek és munkanélküliség – néhány alapvetés”

David D. Friedman: Kizsákmányolás és kamat

A „kizsákmányolás” egy olyan szó, amit gyakran használnak, de ritkán definiálnak. Ha szó szerint vesszük – „kizsákmányollak”, vagyis kihasznállak, ha bármilyen módon hasznot húzok a létedből –, ez az oka az emberi társadalom létezésének. Mindannyian hasznot húzunk egymás létéből. Mind „kizsákmányoljuk” egymást. Ezért működünk együtt egymással. De amikor ezt a kifejezést használják, általában beleértik aztContinue reading “David D. Friedman: Kizsákmányolás és kamat”

Nathaniel Branden: A szakszervezetek védik meg a versenyszféra dolgozóit? Közkeletű tévhitek a kapitalizmusról

A szakszervezetek emelik az általános életszínvonalat? Korunk egyik legelterjedtebb téveszméje, hogy az amerikai dolgozók a magas életszínvonalukat a szakszervezeteknek és a „humánus” munkaügyi szabályozásnak köszönhetik. A közgazdaságtan legalapvetőbb tényei és elvei állnak szemben ezzel a nézettel – olyan tények és elvek, amelyeket szisztematikusan kerülnek a szakszervezeti vezetők, a törvényhozók és az állami beavatkozást támogató értelmiségiek.Continue reading “Nathaniel Branden: A szakszervezetek védik meg a versenyszféra dolgozóit? Közkeletű tévhitek a kapitalizmusról”