Radácsy László: Kizsákmányolás vagy együttműködés?

Ma már nem olyan kiszolgáltatott a munkavállaló, mint Marx idejében

Arról már esett szó, hogy Marx számos tényt figyelmen kívül hagyott, amikor a kizsákmányolásról szóló elméletét kidolgozta. Ugyanakkor azonban azt is el kell ismerni, hogy a Marx előtti korban a társadalmi mobilitás legfeljebb abban nyilvánult meg, hogy az angol paraszt az éhenhalás elől beköltözött a városba, ahol az ipari forradalom okozta fellendülés lehetővé tette, hogy látástól vakulásig tartó munkával megkeresse a napi betevőt. Ebben meg lehetett találni azt, amire a kizsákmányolás elmélete épül, hiszen a tőkés és a munkás életkörülményei között nagyon nagy volt a különbség, és minimális esély volt rá, hogy az, aki munkásnak született, valaha is többre vigye ennél. A tőkés- és a munkásosztály élesen elkülönült egymástól. Tegyük hozzá, máig is a fejletlen kapitalizmusra jellemzőek a kirívóan nagy jövedelmi különbségek.

Marx vagy Dickens idejében (ez utóbbit gyakran szokták példának hozni a kapitalizmus kegyetlenségére) a munkás valóban ki volt szolgáltatva a munkaadóknak, hiszen egyszerű, tanulatlan ember volt.

A vezetőre, a mérnökre, aki szintén fizetést kapott, tehát alkalmazott volt, ez már akkor sem vonatkozott.

A fejlett világban az ipar egyre inkább gépesített, magasabb képzettségre, legalább érettségire van szükség már gyári munkásként is.

A munkásság ma már polgárosodott, szakképzett, iskolázott: sokkal inkább átlátja munkája értelmét, így a tőkés és az alkalmazott közötti társadalmi különbség funkcionálissá szelídült.

A Nyírségben, Borsodban az állami oktatás által cserben hagyott nyomorgók, akiknek a helyzete a leginkább emlékeztet a proletariátusra, és akiknek egy évszázaddal ezelőtt még esélyük lett volna munkára, mára teljesen kiestek a munkaerőpiacról.

Napjainkban az, hogy valaki tőkés vagy alkalmazott lesz, netán önállóan űzi a maga iparát, csak választás kérdése. Aki úgy érzi, van egy jó ötlete, és hajlandó némi kockázatot vállalni, elindíthat egy vállalkozást. Nem baj, ha nincs rá pénze, ha egy jó ötlettel és üzleti tervvel áll elő, kaphat bankhitelt. De nem mindenkinek van olyan ötlete, netán akkora kockázattűrő képessége, vagy egyszerűen nem lát annyira előre, hogy tervezzen, ebben az esetben elmehet egy szakmájába vágó vállalat alkalmazásába. Akinek nincs saját projektje, csatlakozik valaki máséhoz, és ahhoz teszi hozzá a magáét.

A munkaadó is rá van szorulva a munkavállalóra

Könnyű belátni, hogy

a munkaadó és a munkavállaló egyenrangú, hiszen a munkaadónak legalább annyira kell egy – lehetőleg kiváló – alkalmazott egy adott szakmában, egy adott feladatra, mint amennyire a munkavállalónak kell egy – lehetőleg jól fizető és őt megbecsülő – munkahely, ahol szaktudását pénzre válthatja.

A munkaadó részben úgy működik, mint egy vásárló vagy „bérbe vevő”: ha nem tartja elég jónak a jelentkezőt, netán túl drága, nem veszi fel, keres mást; a lehető legolcsóbban a lehető legjobb szaktudást akarja „megvenni”. Másrészt azonban eladó is: olyan bérezést, körülményeket kínál annak, akit megfelelőnek talál, hogy az őt válassza. A munkavállaló ugyanígy, egyrészt igyekszik szaktudását minél nagyobb haszonnal a másik rendelkezésére bocsátani (eladó), és ha nem tartja megfelelőnek a munkaadó által ajánlott bért, körülményeket stb., nem fogadja el, és máshová szegődik el (vevő).

Akárcsak a városi piacon, a vevő és az eladó ki vannak szolgáltatva egymásnak, hiszen az eladó meg akar élni, a vevő pedig jól akar lakni. Ugyanakkor egyikük sincs kiszolgáltatva az adott partnernek, hiszen az eladó akkor is megél, ha másnak adja el a zöldségét, gyümölcsét, húsát, a vevő meg akkor is jóllakik, ha egy másik kofánál vásárol.

De miért van, hogy sok alkalmazott még ma is kiszolgáltatottnak érzi magát? Erre több – nem alternatív, hanem egymást kiegészítő – magyarázatom van.

Az államhoz fordulni is kiszolgáltatottságot teremt

Gazdasági képünket elkerülhetetlenül befolyásolják a marxi nézetek, hiszen ez talán az átlagember által leginkább ismert gazdaságmagyarázat, ami csak úgy ömlik a populáris kapitalizmusellenes forrásokból. Saját személyes tapasztalatom, hogy elkötelezett baloldaliak máig csak dúsgazdagokat és nyomorgókat vélnek látni, míg a legszélesebb társadalmi rétegről, amely részben alkalmazottakból, részben kisvállalkozókból, netán magánzókból áll, és akik különböző szinten megélnek, nem szenvednek hiányt, de nem is dőzsölnek, egyszerűen nem vesznek tudomást.

Másrészt

az emberek többsége kockázatkerülő – ezért is nem lesz önálló vállalkozó, hanem inkább alkalmazást keres –, aki nem szívesen veszélyezteti azt, amit már megszerzett. Ezért ha a munkahely, a munkakörülmények, a főnökök nem igazán felelnek meg, akkor sem mer felmondani, a biztos rosszat feladni a bizonytalanért.

A biztonsága érdekében kér segítséget az államtól is ahelyett, hogy kiállna magáért. Az állam pedig segít, ahogy minden alkalommal, ha egy szélesebb társadalmi csoportot le tud kenyerezni, maga mellé tud állítani.

Azzal viszont, hogy a munkavállaló mindenhez állami segítséget kér, minden problémájának megoldását az államtól várja, önállótlanná válik. Mivel nem használja, elveszíti azt a készségét, hogy megoldja a konfliktusait, kiálljon magáért, ha szükséges. Ha valamivel, ezzel valóban kiszolgáltatottá válik – de az államnak, nem munkaadójának.

Ez a cikk a Carl Menger Intézet munkaerő-piacról szóló sorozatának ötödik, befejező része. Az első rész a szakszervezetek szerepéről szólt, a második rész a „kizsákmányolás” marxi téziséről, a harmadik rész a munkahelyteremtő és -romboló állami beavatkozásokról, a negyedik rész témája pedig a minimálbér volt. A Menger Intézet a következőkben két sorozatot indít párhuzamosan: egyet az osztályelméletekről, és egy másikat az egyenlőtlenségről.

4 thoughts on “Radácsy László: Kizsákmányolás vagy együttműködés?

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: