Tóth András: A skót csoda

Skócia elmaradott, éhínségektől szaggatott, formailag független, de angol félgyarmati elnyomás alatt szenvedő országból a XVIII. század folyamán,

egy évszázad alatt az akkori világ egyik leggazdagabb és legiparosodottabb részévé, az „angol” ipari forradalom egyik szülőhazájává és az éppen formálódó modern világ szimbólumává vált.

Skócia főnixmadár-szerű megújulása és felemelkedése mintát és követendő példát jelentett egész Európának a XIX. században, hogy miként haladhatja meg azt a zsákutcát, ahova a felvilágosodás reformeszméi által inspirált Nagy Francia Forradalom terrorja juttatta a feudális abszolutizmus kereteit szűknek és megnyomorítónak érző haladás-pártiakat.

Oktatás és joguralom

Skócia és Anglia között engesztelhetetlen rivalizálás és ellentét volt a hosszú középkor idejében. Mi sem jellemzőbb, hogy az újkor hajnalán eltérő reformációt választottak. VIII. Henrik anglikán egyháza szakította ki Angliát a katolikus ökumenéből. Skócia egy karizmatikus kálvinista, John Knox hatására a kálvinizmust választotta 1560-ban. A kálvinista hitre áttérő Skóciában a demokratikusan önkormányzatokra épülő presbeteriánus egyház, a Kirk kemény és puritán életét szabott ki a skótokra a megváltás reményéért cserébe. Az egyház példát mutatott arra, hogy a belső hitből fakadó morális hit és önkormányzat is képes fenntartani a társadalmi rendet, nem csak a hierarchikusan, felülről lefelé irányított egyházi modell.

Az egyház nemcsak puritán fegyelmet hozott magával, hanem hatalmas erőfeszítést tett a skót hívők oktatására, hogy tudják és értsék a Bibliát. Minden egyházközségben iskola létesült az olvasás, írás és az alapismeretek elsajátítására. Modern kifejezéssel élve

„oktatási forradalom” zajlott le Skóciában: 1750 körül a férfiak 75% tudott olvasni és írni. (Magyarországon egy jó évszázaddal később, 1870-ben a lakosság 30% tudott csak olvasni és írni, s csak a századforduló után érjük utol a kora újkori Skóciát.)

1795-ben 10,500 tanár oktatott az akkor másfélmillió lakost számláló Skóciában a Biblia-értelmezés rendszeres vitái kiélesítették az elméket. Ráadásul a XVIII. század folyamán a teafogyasztás elterjedése csökkentette a folyamatos alkoholfogyasztás agyat elködösítő hatását, és jelentősen hozzájárult a lakosság egészségügyi állapotának javulásához a forraltvíz-fogyasztás elterjedése révén.

De a skótok nemcsak a Bibliát olvasták. A városokban sorra alakultak kölcsönkönyvtárak. Az Inerpeffray kölcsön-könyvtár korabeli feljegyzései szerint Locke és a francia felvilágosodás mestereinek műveit kölcsönözték ki és olvasták a kölcsönző közemberek, köztük a helyi pék, kovácsmester, rézműves és a parasztok is.

És nem csak a közemberek elméje élesedett. Az oktatási forradalom másik ága az egyetemi oktatás fellendülése volt:

egy évszázad alatt megháromszorozódott az egyetemi hallgatók száma.

Glasgow és Edinburgh egyetemei a legjobb protestáns egyetemekké váltak. Az egyetemek alacsony tandíja (az oxfordi egyetem egytizede) vonzotta a tehetséges fiatalokat az alsóbb osztályokból is, nem csak a középosztály és nemesi réteg gyerekeit.

Az egyetemek hatása túlnyúlt az egyetemek falain. Az egyetemi órák nyitottak voltak, nemcsak a diákok ülhettek be. Az egyetem professzorai gyakran tartottak nyilvános előadásokat, ahova –a feljegyzések szerint – 2-300 érdeklődő is beült. Ezen egyetemek kebelében formálódott ki a skót felvilágosodás nagyhatású gondolkodónak köre: Francis Hutcheson, David Hume és Adam Smith racionalizálják szavakba, írják le és tárják fel a nagyvilág számára, hogy mi a receptje Skócia felemelkedésének, s miért vált a Skóciát és magába foglaló Anglia távoli ködös királyságból a világ műhelyévé, a tengerek urává és a boldog és kiegyensúlyozott jólét szigetévé.

Ugyanis az oktatási forradalom önmagában nem volt elég az áttöréshez, bár annak nélkülözhetetlen eleme volt.

Az áttörés kulcsa az Anglia és Skócia közötti szabadkereskedelemben, valamint a tulajdon védelmét és az egyéni szabadságot biztosító jogrend szilárdságában rejlett.

A brit-skót szabadkereskedelem kialakulása

A történelmi véletlen úgy hozta, hogy Tudor Erzsébet halála után a skót uralkodó lett Anglia királya. A közös uralkodócsalád alatt a két ország önállósága megmaradt. De az uralkodócsalád a gazdagabb Angliában székelt, s Angliát tekintette fő bázisának. A skót főnemesek is Londonban sertepertéltek, és ott igyekeztek a királyi kegy jóvoltából jövedelmeiket gyarapítani.

Skócia távolról kormányzott, de lényegében magára hagyott országrész maradt. Az angol polgárháborúban a Stuart-párti Skótokat Cromwell csapatai megverték, és Skócia innentől kezdve félgyarmati függésbe került Angliától. Bár a skót függetlenség papíron megmaradt, ténylegesen angol csapatok őrizték a rendet skótföldön.

A korabeli Anglia már úton volt ahhoz, hogy a világ vezető tengeri nagyhatalmává váljon. London és Anglia a gyarmatokról, az atlanti kereskedelemből és a kalózkodásból származó kincsek révén virágzó vidékké vált. Az angol kereskedők érdekeit védő merkantilista politika kizárta még a skótokat is az új atlanti világból. Egyre élesebb lett a különbség a gazdagodó Anglia és az elmaradott, szegény, tradicionális Skócia között.

1695-ben egy utolsó próbálkozást tettek a skótok, hogy kiszakítsanak maguknak egy darabot az újvilágból. William Paterson, aki egy évvel korábban megmentette az angol koronát a Bank of England létrehozásával és ennek révén hatalmas kölcsön folyósításával, skót hazafiként javaslatot tett otthon is az angliai intézményrendszer lemásolására. Javasolta a Brit Kelet Indiai Társaság mintájára Skócia érdekében egy gyarmatosítási és kereskedelmi monopóliumot élvező részvénytársaság (a Darian Company) felállítását, Közép Amerikában (Panama területén) gyarmatok és kereskedelmi bázisok létrehozását, ennek költségeinek fedezésére pedig egy skót bank (a Bank of Scotland) létrehozását.

A skót társadalom az ötlet mögé állt: a rendelkezésre álló skót vagyon közel felét, 400.000 aranyat fektettek be a vállalkozásba. Azonban

a gyarmatosító kísérlet kudarcba fulladt. Az utolsó hajót az angolok süllyesztették el, és legénységét kalózkodás vádjával felkötötték. Skócia tönkrement a kudarcba.

Ebben a kilátástalan helyzetben merült fel az Angliával való egyesülés gondolata, a nemzeti függetlenség, az önálló skót állam (fikciójának) feladása és Anglia részévé válás. Angliában is hasonló gondolatok fogalmazódtak meg, mert a skót függetlenségi törekvések fellobbanása mindig veszélyforrást jelentett egy lázadásnak, illetve azt támogató külső hatalom esetleges térfoglalásának a brit szigeten.

1707-re született meg az unió Anglia és Skócia között. Ennek értelmében Anglia és Skócia egy országgá vált. A skót parlament megszűnt, s a skót parlament tagjai az angol parlament tagjaivá váltak. Egységes törvények, adózás, államigazgatás érvényesült az egész brit szigeten. Csak a skót városok és az egyház őrizhettek meg önkormányzati rendszerüket.

Anglia és Skócia egységes piaccá vált, amelyet az angol merkantilista szabályok védtek más országok kereskedőitől. A skót kereskedők számára viszont, mintha angolok lennének, innentől kezdve kinyílt az Atlanti-óceán, és az angol hajóhad az ő érdekeiket is védte.

A nemzetek gazdagsága

A skót polgárok nemcsak a világ kinyílását élvezhették, hanem az angol jogrendből fakadó szabadságjogokat és a tulajdonjog védelmét is. A skót arisztokrácia Londonba költözött, és ott kereste a királyi udvar kegyeit. A skót kereskedők, iparosok, közemberek magukra maradtak. Nem volt senki, akitől különleges piacvédelmet, kegyeket, járadékokat remélhettek. Nem volt más választásuk: vagy feltalálják magukat a hirtelen kinyílt világpiacon, vagy szegények maradnak.

S a skótok éltek a lehetőséggel. Két generáción belül utolérték Angliát.

A skót kereskedők megkaparintották a dohánykereskedelem nagy részét. A skót mezőgazdaság fellendült. James Watt, skót feltaláló tökéletesítette a gőzgépet, s ezzel Skócia is az angol ipari forradalom egyik szülőhazájává vált, részévé annak a folyamatnak, ami révén Nagy Britannia, az egyesült Skócia és Anglia, a világ műhelyévé vált.

A skót csoda élményét Adam Smith foglalta írásba. Az 1776-ban megjelent könyve, amely a nemzetek gazdagodásáról szólt, azt fogalmazta meg, hogy

a szabadpiac a kulcsa egy nemzet jólétének. A merkantilista piacvédő beavatkozás csak az uralkodó elitnek és klienseik számára teremt jólétet, de nem a társadalomnak.

Mint írta: béke, alacsony adók, tolerálható szintű bíráskodás (ma azt mondanánk tulajdonjogot védő joguralom) jelentik annak a kulcsát, hogy egy társadalom a legsötétebb barbárság korszakából eljusson a legmagasabb civilizációig.

Adam Smith könyve vált a XIX. század konzervatív politikusainak bibliájává. Utat mutatott arra, hogyan lehet a szabadkereskedelem alkalmazásával kilépni az elmaradott és szegényes feudális világból, s miként lehet modernizálni úgy, hogy közben elkerülhető legyen a forradalom és a terror. Adam Smith művét – nem véletlenül – Metternich titkára fordította le németre. Széchenyi magyarországi reformelképzeléseit Adam Smith üzenetére, az angliai tapasztalatok magyar földre való átültetésére alapozta.

A skót csoda alapján a XIX. század klasszikus liberális államának mintaképe az egyéni szabadságot, a tulajdonjogot, az organikus fejlődést és a szabadkereskedelmet biztosító éjjeliőr-állam lett a francia felvilágosodás racionális társadalom szervezése helyett.

A skót csoda tanulsága

Mit tanulhatunk a skót csodából ma? Először is nagyon fontos az oktatás, közoktatás és felső szintű egyetemi oktatás szerepe. Emberi tőke, tudástőke, viták és az értelmiség szabadsága kulcselemei egy nemzet jólétének, felemelkedésének. Ebben kevés vita van: modern példák, mint Finnország felemelkedése ugyanezt mutatják.

Nagyon fontos továbbá a morális tisztaság, az általánosan elfogadott erkölcsi elvek komoly követése; Adam Smith, mikor kinevezték vámtisztviselővé, akkor csempészetből származó ruhatárát tűzre dobta, mert úgy érezte, belülről vezérelt erkölcsi feddhetetlenség kulcsa a jó tisztségviselői hivatástudatnak.

Szingapúr felemelkedésének is az egyik titka ez, és nem véletlen, hogy az alacsony korrupciós szintű országok a világ leggazdagabb országai.

De a legfontosabb a szabad kereskedelem, s az állami beavatkozás lehető legalacsonyabb szintje, alacsony adók és vállalkozási szabadság. A gazdasági szempontból éjjeliőr szerepre korlátozott állam modellje.

Ha úgy tetszik, Kína elfordulása a szocialista totális állami irányítás modelljétől a piacosítás irányába a legfontosabb modern tapasztalat, hogy milyen mértékben képes a szabad(abb) piac és a nagy(obb) kereskedelmi nyitottság elősegíteni a korábban elképzelhetetlen mértékű gazdagságot, jólétet és gyors fejlődést.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: